2009. december 18. Papp László Budapest Sportaréna: tíz év szünet után újra színpadra áll a Tátrai Band! Az apropó, hogy a zenekar legendás felállása húsz évvel ezelőtt jött létre. Igaz, Tátrai Tibor, Charlie és Pálvölgyi Géza mellett nem lehet ott az időközben elhunyt Kovács Tamás, de a különlegesnek ígérkező koncerttel rá is emlékeznek zenésztársai.

Megjelenés: 2009/10/14 | Lapszám: 2009 |

Egy évvel ezelőtt, a BarbaraCafe indulásakor beszéltem először Petrók Barbarával. Akkor egykori R-Go gidának kellett titulálnom, hogy mindenki tudja, kiről van szó – ma már nincs szükség erre, bemutatkozó albuma, a „Vagyok aki vagyok” remélhetően sokakhoz eljutott, egyes dalok pedig biztosan, hiszen a nyáron több ízben is tízezrek előtt csendültek fel.

Megjelenés: 2009/09/23 | Lapszám: 2009 |

Tavaly októberben lépett először színpadra a Tátrai Trend. Tibusz így beszélt az első koncert előtt új zenekara esélyeiről: „Hogy hová futhatja ki magát a Tátrai Trend? Csak azt mondhatom, amit a többi bandám indulásakor is: ússzuk meg az első három bulit paradicsom nélkül...” Azóta kilenc hónap telt el, s az utóbbi időben a színpadon és a nézőtéren is paradicsomi állapotok uralkodnak, amikor Tátrai Tibor, Pintér Tibor, Glaser Péter és Czibere József kvartettje muzsikál. Összeforrt, beért a Tátrai Trend. Erről beszélgettünk Tibusszal.

Megjelenés: 2009/08/05 | Lapszám: 2009 |

Jon Lord negyven évvel a Concerto for Group and Orchestra bemutatója után a régi darabbal és újabb kompozícióival turnéra indult. Mindössze énekesei kísérik el, Kasia Laska és Steve Balsamo mellett az egyes állomásokon helyi szimfonikus és rockzenekar játssza a Royal Philharmonic Orchestra és a Deep Purple szólamait. Illetve ez volt a terv, mert a Cry Free nem csak Magyarországon, hanem Szlovákiában is színpadra állt, sőt, szó van újabb közös előadásról.

Megjelenés: 2009/04/18 | Lapszám: 2009 |

Életmű

Viszonylag kevés dalszövegíró van, akinek ismerné a nevét a nagyközönség. Pedig a magyar rajongók gyakran a szövegeket helyezik előtérbe, zene terén megelégednek kedvenc stílusukkal – s mégis legfeljebb imádott együttesük tagjainak (énekesének?) nevét tudják elmondani, kevésbé izgatja őket, ki írta „himnuszaikat”. A ritka kivételek közé tartozik Horváth Attila. Nem azért, mert szinte megszámlálhatatlanul sok zenekarral dolgozott és dolgozik, hanem mert minden egyes alkalommal minőségi szöveg kerül ki keze alól.

Megjelenés: 2009/01/17 | Lapszám: 2009 |